Mielőtt kijött a rendelet már ott lógott a levegőben, hogy valami lesz most már nálunk is, hiszen egyre közelebbi országokból jöttek a hírek szabályozásról, korlátozásról, karanténról. Elég korán kezdtem el terveket gyártani mindenféle eshetőségekre, ezért miután egy kedden megtartottuk az -akkor még nem tudtuk, hogy utolsó- órát, szerdán kijött a rendelet, pénteken már fel volt állítva az online oktatáshoz a rendszerünk.
Azt nem mondom ,hogy minden az elejétől tökéletes volt, döcögtünk, de legalább haladtunk is. Az edmodo.com felületére kerültek fel az órák, mert itt rendszerben lehetett követni az osztályok és az egyes növendékek aktivitását és volt lehetőség díjakat osztani a gyerekeknek. Az egyik elsődleges célunk erre az időszakra a motiváció volt. Mindegy, hogy mennyit és hogyan, csak csinálják, ne tűnjön el az életükből a tánc. Erre az érem osztogatás volt az egyik eszközünk. Heti két órát osztottunk meg, amik addig voltak elérhetőek, amíg a következő óra fel nem került, így soha senki nem maradt gyakorlás nélkül, mégis tudtuk befolyásolni, mit gyakorolnak.
Azért döntöttünk az előre felvett órák mellett, mert így folyamatosan hozzáférhetővé tudtuk tenni a tartalmat az élő órák egyéb technikai nehézségei és kockázata miatt. Sok családnál nem volt elég eszköz vagy sáv, ezért csak olyankor tudtak a gyerekek táncolni, ha éppen senki másnak nem kellett a laptop vagy a táblagép. A tanárok hihetetlen tempóban és rátermettséggel vették fel az anyagokat, hamarosan készen álltunk több hétnyi tudatosan felépített órával, megvágva. Veres Flóra később még oktató videót is gyártott az Edmodo-hoz, hogy a szülők könnyebben boldoguljanak.
Bele tudtuk illeszteni az online anyagba a dráma foglalkozásokat is, hála Márta-Illésy Éva művésznőnek és volt meglepetés akrobatika is Kajor Anitával, így tartva fönn a gyerekek figyelmét és motiváltságát. Ezeket az online órákat szakítottuk meg két-három hetente egy-egy élő alkalommal, amiket ebben az időszakban kifejezetten szocializációra és a gyakorlás közben felmerülő problémák átbeszélésére, javítására használtunk.
Az első időszakban tökéletes volt így a rendszer, de április végére kezdtük érzékelni, hogy lankad a lelkesedés. Itt váltottunk át Zoom-ra és a live órákra. Hetente egy felvételt továbbra is elérhetővé tettünk az Edmodo-n, hogy aki nem tudja megoldani a live óra időpontját se maradjon órák nélkül. Ez úgy tűnik segített, hiszen a növendékeink több mint 85%-a aktívan részt vesz az órákon, ami a körülmények tekintetében a vártnál sokkal magasabb szám.
Idő közben a naptárban ott figyeltek a meg nem tartott programjaink: kurzus, kirándulás, flash-mob, év végi előadás. Szerettük volna kárpótolni a táncosainkat és magunkat is, hogy őszinte legyek. Így születtek meg a mellék projektek, amikkel igyekeztünk színesíteni a hétköznapokat a rendszeres órák mellett:
Lett flashmob videó, hála a technikai akadályokat fantasztikus rugalmassággal megugró szülőknek, akik elküldték nekünk a táncoló csemetékről a felvételeket.
Hétvégenként elindítottunk egy Tánctörténeti kirándulás - sorozatot, ahol minden alkalommal más tánctörténeti eseményekről mesélek a gyerekeknek.
A Tánc Világnapja alkalmából nyomtatható és online tánc tematikájú színező csomagot állítottunk össze a gyerekeknek és Márta-Illésy Éva meséjét hallgathatták hozzá.
Veres Flóra a tavaszi szünetre tánc-vizualizációs játékot töltött föl a gyerekeknek az Edmodo-ra.
A Pullowear jóvoltából elkészült logós ruhák és hátizsákok már nem tudtak eljutni a gyerekekhez a karantén előtt. A cég viszont volt olyan kedves és eljuttatta hozzám én pedig összeállítottam a csomagokat és megszerveztem, hogy egy futárral eljusson a gyerekekhez. Ennek is megdöbbentő motivációs ereje volt, utána napokig jöttek az üzenetek átöltözni nem hajlandó gyerekekről, akik aludni is a logós pulcsiban akarnak és az órákon is látjuk a mai napig rajtuk.
Videó üzenetben meséltük el a gyerekeknek, hogy mi a helyzet az év végi előadással, hogy tőlünk hallják jó hírként tálalva a rossz hírt. (Ezt nehezen szültem meg, hogyan is lehetne, de úgy tűnik sikerült :) )
Az év végi előadás helyett megszületett a Nagy Májusi Előadás Kihívás, ahol saját projekteket csinálhattak a gyerekek, bármilyet, amit egy közös videó-előadássá fésülünk össze.
Minden növendékünknek levelet írtunk és egy kitűző kíséretében postára adtuk. Az elkövetkező napokban kapják meg, ők még nem is tudnak róla. Szerettük volna nyomatékosan érzékeltetni velük, hogy ez, amit két hónap alatt szinte önállóan gyakorolva véghez vittek, nem mindennapi, hogy érezzék a súlyát és tudatosodjon bennük, hogy ez az ő érdemük is, az ő szuper erejük.
Pótolhatatlan, óriási hiány a személyes jelenlét, de mégis tudok pozitívumot mondani az időszakkal kapcsolatban: a tudatos, önálló gyakorlás terén óriási fejlődést lehet látni már most, hiszen csak és kizárólag a saját belső motivációjuk volt jelen, mi, a tanáraik, nem. Büszke vagyok, hogy ennyi növendékünket tudtuk megtartani a táncban, még így messziről is és végtelen hálás vagyok a tanárainknak, ezeknek a csodás szakembereknek, akik végig jelen voltak ebben a folyamatban.
Comments