"Azok a legnagyobb igazságok, azokat veszik az emberek a legkomolyabban, amelyekre ők maguk jönnek rá, lépésről lépésre, egyedül." - Lori Gottlieb
A nagy, megvalósíthatatlannak tűnő célok, mint az izmos test, maraton, egészséges étrend, életmódváltás valójában apró és nagyon könnyedén megvalósítható kis lépések sorozatából állnak.
Lépésről lépésre, ez a közismert kifejezés amilyen bölcs, olyan elcsépelt is manapság. Pedig nagy hódítók egész földrészeken mentek keresztül így és nagy feltalálók világrengető találmányokat fedeztek fel általa.
Verseny tánc lépésekben önmagunkkal
Anthony Chapman egy átlagos édesapa kitalálta, hogy végig megy a sivatagon egy szervezett gyalogtúra keretében. A felénél jött rá, hogy erre egyáltalán nem volt megfelelően felkészülve és egy fa alatt összerogyva, félig kiszáradva, naptól összeégve morfondírozott rajta, hogy feladja. Aztán továbbment és a végül teljesített túra miatt érzett végtelen öröme sarkallta arra, hogy elemezze az eufória okát.
Az eufória pedig a puszta teljesítés miatt volt. Nem azért, mert jól teljesítette vagy jobban mint mások, nem azért, mert túlszárnyalt valamit vagy valakit, hanem egyszerűen azért, mert nem állt meg.
Hatalmas klisé, mégis igaz: az egyetlen, akivel versenyezned érdemes, az önmagad. Hiába győzöl le valakit, ha közben nem kellett magadat igazán megerőltetni és hiába vagy utolsó valahol, ha közben a saját teljesítményedet túlszárnyaltad.
Tánc kifelé a komfortzónádból!
Egy kicsit kell, hogy nehéz legyen. Semmiképp sem szabad túl erőltetni semmit, az csak a kedvedet veszi el, bajod lehet belőle és hosszú távon tarthatatlan. De túl kell lépni a kényelmes állapoton időről időre, kilépni a megszokottból és hagyni, hogy ha csak egy kicsit is, de fárasztó, nehéz, fájdalmas, kényelmetlen vagy ijesztő legyen, mert csak így tud növekedni, változni a teljesítmény. Tartsd közben szem előtt, hogy a fájdalom, a nehézség ideiglenes és el fog múlni. De a siker, amit a saját teljesítményed okoz, az örök. Akárhányszor eszedbe jut majd, mindig ugyanolyan büszke leszel rá.
Ehhez az is kell, hogy meglépd a legnehezebb részét a változásnak: el kell kezdeni. A legtöbb motiváció ahhoz kell, hogy metaforikus vagy valós értelemben felállj és megindulj a célod felé. Találd ki, mitől lesz kedved ahhoz, amit csinálni akarsz. Legyen az egy jutalom ruha, jó kaja, öndicséret, sikerérzet vagy bármi egyéb. Találd meg a módszert és utána már csak nem szabad abbahagyni.
Megvalósítható tánc- és életcélok
hogy befejezd, amit kitűztél magad elé, megvalósítható célokat kell megfogalmaznod. Akár nevetségesen aprókat. Nem fogod tudni megváltani a világot egyetlen nap alatt és nem is kell.
BJ Fogg a Stanford Egyetemen vezet egy viselkedés kutatással foglalkozó laboratóriumot. Le akart fogyni, ezért a saját, szokások beépítésével foglalkozó viselkedés modelljét alkalmazta az életében. A modell szerint három dolog kell ahhoz, hogy beépíts egy szokást: motiváció, képesség a megvalósításhoz és egy katalizátor, ami elindítja a folyamatot. Ha nehéz a megvalósítandó feladat, elérhetetlennek tűnik, akkor rengeteg motiváció kell hozzá és nehezebb katalizálni. Ha nagyon apró cél, akkor nagyon kevés motiváció kell hozzá, ezért könnyen megvalósul.
A legjobb katalizátor pedig az, ha egy már meglévő viselkedéshez társítjuk a beépíteni kívánt mintát. Például miután belépsz a lakásba, mindig csinálj három guggolást. Vagy miután mosdóban voltál, mindig igyál egy két korty vizet. Így a szokás szinte önmagától épül be és amint automatikussá válik lehet emelni a tétet több guggolásra vagy nagyobb mennyiségű vízre.
A Tánc napló a mi fegyverünk
A Táncnapló ezért jött létre, hogy a Táncműhelyben tanuló gyerekek lássák lépésről lépésre, évről évre, táncról táncra a saját megvalósuló céljaikat. Megtanulni táncolni hatalmas feladat, óriási kihívás, szinte lehetetlen. De egyetlen sasszé, egy spicc, egy apró koppantás a szteppcipővel, amit fel lehet jegyezni, elérni és megünnepelni a táncnaplóban kézzelfoghatóan leírva, az nem csak egyszerű, de örömet, sikert, megerősítést hozó is.
Comments